Intertextualitás

- Derrida sok terminust vezet be a „nyelvelésünkben” munkáló nyomok feltárására, a legfontosabb az intertextualitás

- a heterogén szövegvilág természetéről szól, arról, hogy a dekonstrukció kiindulópontja nem a szöveg, hanem valami a szövegek előtt és között

- a szövegek e kereten belüli játékban léteznek

- az intertextualitás a szövegközi nyelvi tér meghatározó szerepének a felfedezése

o A szöveg nem az írás befejezett korpusza, nem „margók közé zárt tartalom”, hanem differenciális hálózat, nyomok szövete, melyek vég nélkül valami önmagukon túlira, más elkülönböző nyomokra utalnak (Derrida)

- à Hartmann szerint az ilyen szöveg lehet:

1. poliszemikus

· sokjelentésű

· allegorikus (egy párhuzamos másik szöveget sejtet)

2. aszemikus

· olvashatatlan, ironikus

· kifejezi a szöveg értelmetlenségéhez elvezető határtalanságát

- az intertextualitás a szöveg szintjén véghezvitt différance, a szövegek önteremtő viszonya, szövegek szöveget létrehozó s fenntartó játéka

- nincs eredeti és tiszta szöveg, mert kontrollálhatatlanul áthatják korábbi szövegek

- è egyetlen szöveg sem teljesen jelenlévő, nem tartalmazza teljesen önmagát, nem zárt (tehát az intertext elválasztja a szöveget önmagától)