Intertextualitás
'szövegköziség,
szövegek közöttiség'
A transztextualitás
egyik fajtája. A különböző szövegek között kimutatható funkcionális vagy referenciális hasonlóság, esetleg azonosság. Szövegalkotó, szövegátalakító eljárásként valamely szövegbe szó szerint
vagy célzásszerűen (célzás, allusio)
beépített másik szöveg Gyakori a retorikai műfajokban. Például a prédikációkban a Szentírásból idéznek, vagy ünnepi köszöntőkben lírai
részletek, bölcs mondások, közmondások stb. nyitó és/vagy záró gondolatként
jelennek meg. Pl.
1848
tanulság a jövő harcaihoz. Petőfi szelleme irányt szab feladatainknak. A magyar
népben él ez a szellem, és nekünk kötelességünk felszítani azt. Az urak ma még
a halálba küldik a magyar katonákat, ma még a kezükben tartják a hatalmat, sőt
szervezeteket létesítenek a forradalom leverésére, pretoriánusokat gyűjtenek a
nép ellen.
A történelmi erők ellen azonban hiába küzdenek. Amit én hosszú órák alatt
akadozva elmondtam, Petőfi három sorba sűrítette. A népek tengere fel fog
támadni, mert:
Habár fölül a gálya
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
(Károlyi
Mihály: Beszéd a londoni Magyar Klub márciusi ünnepségén, 1943. március 14.). Az eredeti szöveg, az archetextus és az új átalakítják egymást, a szövegek
kölcsönhatása megváltoztaja a struktúrát, és sokrétűvé,
összetettebbé teszi a jelentést. Pl.
Az egész Párizs és Bakony
Pamlagod alatt silbakol -
s hálnak az utcán
(Gergely
Ágnes: A parlament nyári ülésszaka), József Attila Hazám című
verséből vett át egy részletet:
nagy
álmos dzsungel volt a lelkem,
s háltak az utcán:
A transztextualitás
'szövegköziség'
Szövegtani-retorikai
fogalom; tágabb értelemben szövegközi kapcsolat, szűkebb értelmezésben a jelölt
vagy jelöletlen idézetek beemelése egy új szövegbe (Genete
rendszere). Fajtái: intertextualitás, paratextualitás, metatextualitás, hypertextualitás, architextualitás.
A paratextualitás a transztextualitás
egyik fajtája. A mottó és az azt
felhasználó mű kapcsolata. Pl. Ilosvai Selymes Péter
és Arany János Toldi című művének kapcsolata.
(Ilosvai Selymes Péter: Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról
való históriája); és
(Arany János:
Toldi).
A transztextualitás
egyik fajtája; a tudományos irodalomban szokásos idézés lehet a pontos,
betűhív, és tartalmi idézés. Mindkét esetben kötelező a hivatkozás. Az eredeti
szöveget átalakítva akkor lehet idézni, ha magáról az idézett szövegről van
szó.
A transztextualitás
egyik fajtája; valamely téma, motívum továbbélése a kultúrában. Megjelenik a
műfaji sajátosságok továbbélésében a későbbi korokban:
pl. az ún. eposzi kellékek alkalmazásában, vagy a klasszicista dráma
szerkezetének követésében. Az európai kultúra történetében a Biblia számos
részlete megjelenik. Továbbél egy-egy téma pl. Babits Mihály Jónás könyve , Nemes Nagy
Ágnes: Lázár című
versében. A stílusutánzás vagy a forma követése lehet kritikai élű, humoros,
pl. stílusparódia: Karinthy Frigyes: Így írtok ti... című műve, vagy a tisztelet, a szakmai alázat kifejeződése.
A memoárirodalom imitációja Esterházy Péter műve, Csokonai Lili: Tizenkét hattyúk című regénye:
A transztextualitás
egyik fajtája. Valamely műfaj vagy műnem azonosságán
alapul; pl. a ballada szó egyik jelentésére (kötánc) Sinka István: Anyám balladát táncolt, Dante Isteni
színjátékára Balzac Emberi színjátéka, középkori nyelvemlékünkre, a Halotti
beszédre Márai Sándor Halotti beszéde utal.
…
Célzás
(lat. allusio)
A klasszikus és a neoretorikában a gondolatalakzatok
(metalogizmusok) egyike, detrakció
eredménye. Rájátszás, egy közismert kifejezés, mondat más, új
szövegkörnyezetben történő felhasználása. Az allusio
csak sejteti a tárgyat, nem nevezi meg. Hatását a beszélők, az író és az olvasó
közös élményén, közös ismeretein alapulva fejti ki. Petőfire s az Egy gondolat
bánt engemet című versére utal: az „Elhullt csatában a
derék” sor Arany János: A walesi bárdok című
balladájában. Ironikus célzás van Shakespeare Julius
Caesar című drámájából vett „derék férfiú” miatt az alábbi idézetben:
Lord Palmerston azt mondja, hogy „Austriára
Európának szüksége van”, és a nemes lord „derék férfiú”
(Kossuth
Lajos: Felolvasások Angliában IX .); A drámában Antonius mondja Brutusról,
hogy „derék férfiú”, ám az ellenkezőjét bizonyítja. Gyulai Pál a Kisfaludy
Társaság ülésén elmondott emlékbeszédében úgy idézte fel Arany János
ifjúkorának egyik eseményét, hogy feltételezte a hallgatóság háttérismeretét,
tájékozottságát:
Ifjúkori
csalódása, ballépése, hogy elhagyva az iskolát, nem gondolva agg szüleivel, szinészi dicsőségről álmodozva, világgá ment s néhány hét
múlva önvádgyötörten, nyomorba sülyedve tért vissza
az apai tűzhelyhez, mély nyomot hagyott lekén,
megtörte erejét, önbizalmatlanná tette.
Gyakori a
célzás a szólásokban is, pl. „Mindenkinek megvan a maga keresztje.” (példázat, szókép, evokáció,
archaizálás, anakronizmus).