• Arany az összefoglalója mindannak, amit a magyar irodalom addig létrehozott.
  
• Lírájában összegzi Berzsenyi, Kölcsey; Vörösmarty bölcseletét és motívumrendszereit, a debreceni diákköltészet vaskos humorát (A nagyidai cigányok), a Petőfi-féle tárgyias költészetet (Családi kör).
  
• Gyulai Pál szerint a nép-nemzeti költészet betetőzője (Toldi-trilógia). Verses regényt is ír (Bolond Istók).
  
• Balladáinak tragikus, misztikus légköre majd az Ady-versekben tér vissza, a számvetés-líra (Visszatekintés)

• Horváth János szerint a nemzet klasszikusa Arany, a magyar kultúra nemzeti öntudatra ébredése benne érte el tetőpontját
  
• világkép, nyelvi gazdagság, történelemszemlélet dolgában.
  
• Arany a népiességtől indulva a szimbolizmus előkészítőjévé vált.

1. az epika definíciója (Az epika cselekményes műnem, mert cselekvés közben mutatja be az embert. A drámához fűződő rokonsága ebben ki is merül (dran & cselekedni). Olyan irodalmi műnem, amelyben az alkotó nem tárgya, csupán létrehozója a műalkotásnak. Epikai közlésformák: - a cselekmény elbeszélése; -- helyszínrajz, környezetrajz; --- dialógus vagy monológ; ---- jellemzési módok. Jellemző eleme a tér és az időkezelés, illetve az elbeszélői attitűd.)

Néhány mondat mindegyik műről (mi a témája, milyen a formája és szerkezete, főbb mondanivalói illetve az adott mű korban és Arany életművében elfoglalt helye)

1. Az elveszett alkotmány Arany első nyilvánosság elé kerülő műve. "Magán időtöltésül" fogott hozzá"minden előzetes terv nélkül". A Kisfaludy Társaság vígeposzra írt ki pályázatot, erre beküldte a művet Arany, és elnyerte a pályadíjat. (Csak 1849-ben jelent meg.)

A műfaj tehát vígeposz -- sok-sok eposzi kellékkel és a klasszikus eposzok motívumaira való utalással (Odüsszeia; Aeneis; bár csak hét énekből áll,nem huszonnégyből vagy 12-ből)

"Nyelv, verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnők"-írja róla Vörösmarty. (Ez azonban a szatíra eszköze is!)

Szereplők: Rák Bende (a maradiak vezére)-- Armida az a varázsló, aki őt segíti; Hamarfy (a hebehurgya haladás szószólója)-- őt Hábor, Armida férje segíti; Ingadi (az "arany középút" vezére)

Odüsszeusz is, Aeneas is leszáll az alvilágba, hogy apjával beszélgessen, Rák Bende is. Megtudjuk, hogy apját a Hitel olvasása közben ütötte meg a guta, és az a büntetése, hogy az alvilágban a Hitelt kell olvasnia.

A tanulság, illetve a mű vége értelmetlen verekedés, de megjelenik két jószellem, az Erély (Hábor alakul át azzá) és a Lelkesedés (Armidából lesz).

A forma is az eposzi hagyományokat követi: hexameterekben íródott a mű: pl. így kezdődik: "Férfiat énekelek, ki sokat s nagymessze rikoltott,

(Schiller szerint, ha a költő nem találja fel ideálját a valóságban, az ábrázolási attitűd rezignált lesz, ezért jön létre az elégia.)

-- A Toldi estéje inkább erkölcsi, művelődési problémákkal foglalkozik (hogyan lehet a nemzeti hagyományokat, erényeket összeegyeztetni az újjal, az idegennel; melyek azok az erkölcsi követelmények, amelyek szerint élnie kell egy tiszta erkölcsű magyar embernek stb.

• A Toldi alapattitűdje az optimizmus.
  
• A Toldi estéje alapattitűdje a pesszimizmus.
  
• A Toldi ún. előhangból és 12 énekből áll, melyeket Ilosvay-idézet előz meg mottóul. (Ilosvay Selymes Péter 1574-ben írt verses históriája Az híres neves Tholdi Miklós jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história) (Idézetek!)

• A cselekmény fővonala azonos a két műben, azonban ez az egyik esetben a főhős számára diadalt és az igazság érvényesülését eredményezi, a másik esetben csak győzelmet és tragédiát. ( A cselekmény fővonala: Miklós elindul Nagyfaluból Budára, és legyőzi az idegen bajnokot, ezzel megmenti a nemzet becsületét.)
  
• 
  
• A Toldi egy fő konfliktusra épül. A cselekmény lefolyása a mesék morfológiája szerint szerveződik. (LÁSD Propp: A mese morfológiája c. tanulmányát!) A főhős gátló és segítő erők érvényesülése közepette eljut a legfőbb próbatétel helyszínére, és ott győz. Ezáltal a jó elnyeri jutalmát, a gonosz a büntetését. (Naív realizmus !)

• 2-- A Toldi estéje konfliktusok sorozatára épül, e konfliktusok nem könnyen tettenérhetők, mert egyéb ellentmondások is színezik az érvényesülésüket. Ilyen például, hogy a tragikum részben komikus elemekkel vegyül, illetve, hogy a tragikomikum tragikus (Miklós) és komikus (Bence), egymást értelmező, kiegészítő figurában ölt testet. A másik összefüggés az, hogy az események Miklós vaskalapos nézeteit látszanak igazolni, miközben tudjuk, hogy nagyrészt nincs igaza. (Arany nem foglal állást, de a szimpátiája egyértelműen Miklósé.)
  
• 
  
• Mindkét mű stílusa igen gazdag, árnyalt, ún. alkotott stílus, tehát többféléből ötvözi Arany (népiesből, krónikásból, szentimentálisból, romantikusból, realista és naív realista elemekből).

-- A két mű költői eszközrendszere is nagyon hasonlít, a versforma ugyanaz (négyütemű felező tizenkettes, páros rímű sorokkal; egy versszakban nyolc sorral).

A Toldi szerelme Arany öregkori műve. Históriai realizmus jellemzi, és mégegyszer összegződnek azok a motívumok, amelyek Arany epikájában a világképet jellemzik:

• Toldi megint bűnbe esik, mert nem tud uralkodni indulatain
  
• súlyosan vezekel önmagára mért büntetésül
  
• a hallgatás (a benső világ fel nem tárása) Toldi örök magányát és boldogtalanságát okozza
  
• konfliktusait részben önmaga idézi elő (ami legnagyobb erénye, egyben legnagyobb bűne is), így konfliktusai feloldhatatlanok (mint az Arany-korabeli magyarságé)

stanza. Ez nyolc jambikus sorból áll, melyek 11 és 12 szótagosak -- az első hat sor keresztrímmel, az utolsó kettő páros rímmel kapcsolódik egymáshoz.

A Bolond Istók II. éneke 1873-ban készült el, tulajdonképpen semmi köze az elsőhöz. Voltaképpen verses önéletrajz, a debreceni évekről és a vándorszínész korszakról szól. Arany prózában elkészítette a III. és a IV. ének tervét is, de ebből már semmi sem valósult meg.

A mese alapja egy 16. századi történelmi anekdota: a nagyidai vár őrsége titokban elvonul a várból, és a reménytelen helyzetben a cigányokra bízza a vár védelmét.

A Buda halálában a modern lélektani regények eszközeivel bomlik ki az a folyamat, amely a végzetes testvérgyilkosságig vezet. Ismét tanúi vagyunk annak, hogy valaki nem tud uralkodni az indulatain, és ezért katasztrófába sodorja önmagát, és mindazokat, akik hozzá tartoznak (Etele megöli Budát, a bátyját.)

A mű formája és nyelvezete küülönleges: a négyütemű 12-es sorokba rendszeresen choriambusokat (a choriambus hosszú-rövid,rövid-hosszú szótagokból álló versláb) iktat Arany, ezáltal újfajta szimultán ritmust teremt. Jellemző még a stilisztikai archaizálás és a tájnyelvi szavak használata, illetve a gyakori inverzió alkalmazása. Gyönyörű a hatodik ének, a Rege a csodaszarvasról. (Az egész mű 12 énekből áll.)

Greguss Ágost megfogalmazása szerint a ballada tragédia dalban elbeszélve, így mindhárom irodalmi műnem sajátosságait magábafoglalja.

Általában csoportok vagy személyiségek erkölcsi, poitikai vagy egyéb normarendszere ütközik benne. Legtöbbször egy figurában összpontosul a konfliktus egyik összetevője, aminek bukás a vége.

• képzettársításos
  
• kihagyásos (balladai homály)
  
• drámai csomópontok köré épülő

-- történelmi balladák (melyek nagyrészt allegorikus jelentésűek * ez azt jelenti, hogy eredeti témájukon, problémakörükön kívül másra is vonatkoztathatók; ebben az esetben a magyarságra és^vagy a művészek, politikusok,"írástudók" felelősségére).

(Rákócziné -1848; A honvéd özvegye - 1850; Rozgonyiné-1852; Török Bálint- 1853; V. László- 1853; Mátyás anyja- 1854; Szibinyáni Jank- 1855; Szondi két apródja -1856)

-- un. kétszólamú balladák (kettős vagy megosztott térben és^vagy időben játszódnak, legalább két fontos figurával vagy csoporttal a "dráma" középpontjában)

• a szabadságharc előtt keletkezett balladák
  
• (A varró leányok -1847; A méh románca -1847; Szőke Panni- 1847; Rákócziné 1848)
  
• 2-- a nagykőrösi korszak fontosabb balladái 1851-1860

Az egyetlen e korszakból való idegen témájú történelmi ballada, A walesi bárdok, éppen a katasztrófa utáni magyar viszonyok allegóriája.; a bárdok (énekesek, krónikások, költők) helytállása és a zsarnok király megőrülése pedig általánosan is a költői helytállás és a zsarnok bukásának parabolája.

Balladai homály -- tömörítés --lényegkiemelés -- párhuzamok-ellentétek egymással való megvilágítása -- szaggatott cselekményközlés -- drámai dialógusok és monológok -- gyakori, un. belső beszéd -- jelképhasználat -- műfajkeveredés -- elégikus, ódai,tragikus, groteszk esztétikai minőségek; a szereplők tetteinek gondos motivációja -- a jellemzés tömörsége és sokoldalúsága -- merész, modern idő- és térkezelés

• 2-- Ágnes asszony szeretője segítségével megöli a férjét, vizsgálati fogságba, majd bíróság elé kerül, a lelkiismeretfurdalástól megőrül.
  
• Dramaturgia
  
• 2-- a bűn elkövetése után Ágnes asszony benső drámája zajlik:

az őrült állapot következményei (a bíróság hazaereszti, mert arra hivatkozik, hogy ki kell mosnia a lepedőjén esett vérfoltot)

• 2-- térben többszólamú (egyidejű, vagy majdnem egyidejű
  
• események zajlanak két különböző térben: a király lakosztályában és a börtönben, illetve azon kívül)
  
• 2-- minden jelenség, leírás, kettős megvilágítású

(tudniillik, hogy Hunyadi László kivégzése után a jellemgyenge V. László mindentől, még saját lelkiismeretétől is retteg -- később kiderül, hogy éppen azok gyilkolják meg, akikhez menekül, akikben fenntartás nélkül megbízik, miután saját népének, alattvalóinak bizalmát eljátszotta --- az olvasó azt is tudja, hogy a kivégzett László öccse, Mátyás lesz Magyarország királya)

-- Buda vára hatalmas viharban. A király nem tud aludni, hallucinációi, látomásai vannak, rosszat álmodik; újra meg újra meg kell nyugtatni. Látomásában épp megszökni látja a két Hunyadi-fiút. Eközben, mire az őrséget megkettőzik a rabok előtt - a vihar leple alatt - megszöknek a rabok (Mátyás kivételével.)

A király Mátyást túszként magával viszi Cseh földre, úgy vélvén, hogy ott nagyobb biztonságban van az élete, mint a saját országában. Csehországban azonban valószínűleg megmérgezik, s a költemény jövőbe tekintő utolsó sora kettős jelentésű, vonatkozik a költő saját korának rabjaira

büntetését éppen abban nyeri el,ami miatt a bűnt elkövette (ugyanis nem tudta, hogy kiben bízhat, és kinek a tanácsát nem szabad követnie) az gyilkolja meg, akinek a hűségében nem kételkedik.

-- történelmi ballada (Walest, eredetileg önálló tartományt Edward, Anglia zsarnok királya leigázza, és elvárja, hogy a tartomány minden alattvalója kinyilvánítsa hódolatát.)

A tárgy a XIII. századi Anglia és Wales legendáját, történelmét idézi, de allegorikusan (és analogikusan) a XIX. századi Magyarország leigázására, szabadságharcának vérbefojtására utal.

-- Edward király kíséretével együtt megtekinti a leigázott, - úgymond - pártos honfivérrel öntözött tartományt. Szolgáival beszélgetve halad Montgomery vára felé. A vár ura kényszerből fejedelmien megvendégeli, ez azonban a királynak nem elég: pohárköszöntőt követel, és a bárdok (énekesek) őt dicsőítő énekét. Három bárd szereplését közli a szöveg, mindhárman keményen megbírálják és elítélik a királyt tettei miatt, sőt, a harmadik megátkozza barátja haláláért. (Nehéz lenne nem ráismerni a Petőfi-utalásra.)

Az uralkodó erre felbőszül, és - mivel nem szokta meg a kritikát és nem tűr ellentmondást - máglyára küldi az összes wales énekest (a költők és a társadalom élő lelkiismeretének allegorikus figuráit), majd tetteinek következményeképpen erkölcsi vesztesként a lelkiismeretfurdalástól megőrül.

• többrétegű dramaturgiai elv érvényesülése figyelhető meg; e dramaturgiai megoldások erősítik egymás hatását
  
• a legfontosabb dramaturgiai szál: a király zsarnoki, fölényes biztonságának , e biztonság megingásának és teljes összeomlásának folyamata
  
• 2-- a jelzett drámai folyamat kollíziójának nélkülözhetetlen elemei a királlyal szembenálló erkölcsi erők egyre határozottabb megnyilvánulásai (félelem, harag a szólni nem tudó urak; jól megfogalmazott bírálat a szó

hivatásos művészei, a dalnokok (költők) szájából, személyes fellépésükkel hitelesítve)

• a fokozás másképp is megfigyelhető: - csendes tartomány
  
• puszta sírként hallgató nép
  
• elsápadó, némán haragvó walesi urak
  
• az énekesek irtózatos krónikája és átkai
  
• az ötszáz vértanú bárd egységes átok-dala
  
• a "dráma" cselekményének tagolódását, illetvfe Edward lelkiállapotának legfőbb változásait egy gondolatritmusszerűen visszatérő szöveg jelzi:

• a strófaszerkezetben (chewy-chase, ugyanolyan, mint a Szózaté)
  
• a sokféle gondolatritmusban és alakzatban
  
• a jelképértékű és^vagy allegorikus képekben
  
• a hangutánzó, hangfestő szavak használatában
  
• a stílusban és a sokféle esztétikai minőség használatában
  
• a vallomásosságban

Arany János nem tartja magát lírikusnak. Lírai munkáit tévedésnek, eltévelyedésnek minősíti. Ezt a műnemet akkor érinti, amikor nagyon személyes mondandója már nem tűri az epikus vagy drámai objektivációt, áttételeket. Így a szabadságharc bukása után kezdődik az a korszak, amelyben Arany lírájáról beszélhetünk. E versek a szabadságharc bukása utáni lelkiállapotról tudósítanak. A szabadságharc bukását Arany közösségi és személyes katasztrófaként éli meg.

• fölösleges, hiábavaló küzdelemről
  
• katasztrófaélményről
  
• illúzióvesztésről
  
• közösségi és személyes válságról
  
• a céltalan jelen, az ellehetetlenülő jövő és az értékgazdag múlt absztrakt téridejéről, állapotairól

• 4--- Évek, ti még jövendő évek (Byron-idézet)
  
• (1850. febr. 15.) --- Letészem a lantot (1850. márc. 19.)
  
• Ősszel (1850. október)
  
• Kertben (1851 eleje)

• 4--- Visszatekintés (1852 októbere -- Nagykőrös)
  
• A lejtőn (1857)
  
• Az örök zsidó (1860) (Korszakzáró vers.)

• Epilogus (1877. július 6.)
  
• Mindvégig (1877. július 24.)
  
• Naturam furca expellas... (tamen usque recurret) (1877. július 9.)

2. Alapélmény a nemzeti és személyes katasztrófa, a múlt állandóan szembesül a jelennel, a költeményben Arany lelke ifjúságát, értékes-naív vágyait és élet-lehetőségeit siratja el. A refrén mindig a fájdalmas alaphangot erősíti, a csüggedést, az elégiát, de a műfaj ún. elégiko-óda.

3. Zárt kompozíciójú mű: az első és utolsó keret-versszak a költő lírai jelenének állapotát rögzíti (de az első és utolsó kettő a jelen, a többi múlt).

4. Formája is szigorúan szerkesztett: jambikus sorok; a szótagszámok: 9,8,9,8,- 8,9,8,7; a strófák rímképlete: X A X A B C B C

5. Képei részben fontos toposzokat érintenek (pl. a fa, virág, lant, ég, föld, dal, stb), részben az érszékszervek jelképes együttesét, amelyre pl. Baudelaire Correspondances (Kapcsolatok) c. költeményében utal, vagyis a színre, a hamgra és az illatra.

1. 1. Két jelképes téridő és annak értékei ütköznek a műben: a homéroszi derű, idill (aranykor) és az ossziáni rezignáltság, bánat, lemondás, dekadencia, komor halálhangulat (Lásd James Macpherson "gaél nyelvből fordított" művét (hamisítványait) -- 1765)
   
2. 
   
3. Az ősz a lírai jelen (az elmúlás fájdalmas tudomásulvétele), a nyár a ragyogó, idilli múlt, mely kontrasztként hangsúlyozza a reménytelenséget, az előbbihez ódai, az utóbbihoz elégikus hangulatokat rajzol meg a költő.

3. Képi toposzok (metaforák, kulcsfogalmak) vezetik az olvasó figyelmét: madár (madárdal), költő (dalnok), dal (költészet), nyár (idill), ősz (elmúlás, reménytelenség). A 3. szakasz nominális stílusa jelzi, hogy Aranyra is hatott az impresszionizmus.

4. Látvány és látomás keveredik; az alakzatok érzelmi zaklatottságról tudósítanak (ismétlés, kérdés, felkiáltás, elhallgatás, párhuzamok, stb), a forma ennek ellentmond, teljesen szimmetrikus szerkezetűek a versszakok (ABABCDCD rímképlet, 88888989 szótagszám).

5. A záróversszakban egybemosódik két sors, a képzeletbeli kelta népé és a magyarságé, mely egyaránt elpusztul, így értelmetlenné válik a költő megszólalása.

1. 1. A kert itt több fogalomkör metaforája. (Mivel a konkrét megfelelés azonosító és azonosított között többször elhalványul, és inkább csak sejthetővé válik, ezért jelkép, sőt szimbólumszerű a képzet.) A kert képzetkörei így: otthon; a munkálkodás és a gondolkodás absztrakt tere; haza (ország, nemzet); a vegetálás, a passzivitás, a visszavonulás élettere; az áttekinthető, behatárolt világ (börtön); az idegen, ellenséges külső világgal szemben a bensőséges, ismert világ, stb. A kertész e fogalomköröknek megfelelően munkálkodik, az utolsó képben maga a halál.
   
2. 
   
3. A vers a kiábrándultság, a pesszimizmus, az illúzióvesztés világképét sugallja, e világ középpontjában a lírai alany, aki szemlélődik, és következtetéseket fogalmaz meg.

1. 1. Az elátkozottság (néhány francia dekadens költő, nálunk Vajda János, majd később Ady vallja magát elátkozott költőnek) és a pihenni vágyás zaklatott panasza a költemény.
   
2. 
   
3. A szerepvállalásban benne rejlik a mitológiai alak sorsa és a magyar költőé. Mindkettő a végtelen vágy megtestesítője: a pihenni vágyásé, az otthont keresőé, és mindkettő számára lehetetlen az otthon és a nyugalom meglelése.

3. A képek (hangok, színek, tapintásérzetek, ízek) által megrajzolt téridő nem valóságos, inkább vízió, melynek minden eleme valamit jelképez: pl. az út, amely "sűlyed, ropog , átvékonyúl", a lángoló ital, a délibáb-hazugság tó és patak, a kívül arany, belül hamu "friss" gyümölcs, stb.

4. A versben rejlő életérzés a nagyvárosi ember atomizáltsága, az emberi kapcsolatok ellehetetlenülése, emellett a szörnyű helyzetben lévő költő nyugtalansága és hivatásérzete jelentkezik ellentmondásként.

Az utolsó sor szakaszonként megbontja a szimmetriát, amely egyébként teljesen szabályos lenne (négy sor -- AABB rímképlet --- szabályos jambikus lejtés, ugyanakkor felező nyolcas hangsúlyos sorok -- tehát szimultán ritmus)

1. Az "Őszikék" korszak reprezentáns verse. Önszemlélete Barta János szerint elégikus-önironikus lesz, elhárítja a "nemzet költője" és a "költőfejedelem" pózát, verseinek látszólagos igénytelenségét, majdhogynem költőietlenségét hangsúlyozza.

2. Az epilógus lezárást, végszót, végső befejezést, összegzést jelent. Arany a póz nélküliséget, a látszólagos igénytelenséget többféle eszközzel hangsúlyozza: az út mint életút képletével, a szókinccsel (bizon, legfölebb, gyalog jártam), és a legegyszerűbb hangsúlyos ritmussal (négyszótagos ütemek).

3. A disszonáns, nyugtalanító (vagy ironikus) eszköz a strófák harmadik sorának hirtelen felére rövidülése, és a szinte már mulatságosan igénytelen ragrímek használata (párosával).

Amiről szó van, összességében közlésparadoxon. (A későn megkapott alkotási lehetőség hiábavalóságán bánkódva ír verset)

5. A látszólag egyszerű metaforák (sár, út, gyaloglás,virág; rab madár, kalitka) a legfontosabb életérzések jelképeiként működő toposzok (magyar és európai költészet toposzai).

Téma: Budai Ali basa históriája (1553) a forrás, melyet Tinódi Lantos sebestyén írt (utána még az Egervár viadaljáról szóló ének -- későbbi kivonat az Eger summája; és a Az János király fiáról való szép krónika következik).

Szondi György 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának a kapitánya. E témát Arany előtt Kölcsey és Czuczor Gergely is feldolgozta.

Így a felhő, a hanyatlott, a rom, a visszasüt a nap, a (később) bíborszínű kaftán, a szép zöld hegyorom, stb. nem csupán az események terét és idejét határolják be, hanem többértelmű utalással, denotációs és konnotációs jelentésükkel

MEGJEGYZÉS: az oda fog folyamodni szövegrészlet, melyet Szondi György mond Mártonnak, az oroszi papnak, egyben vele üzen Alinak; Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításából való XXXIII. zsoltár 11.9.

A felhő a csata pora, a puskapor szürke köde is lehet. A komorság jelzése. Azt is jelentheti a kép, hogy a természet is elkomorult. Esetleg azt, hogy jótékonyan beburkolja a szörnyű látványt a gyarló embernél fenségesebb, hatalmasabb rendszer.

A rom felhőbe burkolózása egyrészt antropomorfizált. A lelőtt, vagy levágott -- éppen most meghalt ember képét is idézi a hanyatlott ige. Másrészt a MI nézősíkunkat emeli, ezzel mintegy fölébe helyezi az olvasót a történteknek.

A nap szó itt eleve két jelentést hordoz: az egyik az időintervallum, a másik a borzalmakat megvilágító (ezzel azokra újra emlékeztető) égitest.

Az ádáz tusa jelzős szerkezet gondosan kiválasztott kifejezés. A tusa: harc, viadal, küzdelem - kizárólag a szépirodalmi stílusban használatos szó. Az ádáz melléknév (mely szintén a szépirodalmi stílusréteg szókincsének része) szinonimái az értelmező szótár szerint a gonoszul ártó szándékú, kegyetlenül vad, szörnyű, pusztító, dühöngő.

A szövegrész mássalhangzói (a zörejek) főképpen felpattanó zárhangok, tremulánsok és súrlódók: b, t, tt, d, g, t, p, d, t, p;

Hangutánzó, hangfestő szavak: lobogós, orom (a rím miatt), kopja (a rím miatt); lant, zsibongva, alant (a rím miatt), űlet (a rím miatt);

Ali győzelem-ünnepe; mért---mért; zöldel--zöldel; zászlós kopiával; kezökben a lant--- kezében a lant; ottlenn -- odalenn; zengeni, zendül, zengjétek;