Memoritergyűjtemény - 9. évfolyam
(szemelgetés az európai költészetből)
Antikvitás
Íliász
Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhilleuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak
Devecseri Gábor fordítása
******************
Odüsszeia
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.
****************
Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan
szakadós ma a szál -
vágy nehezül rám:
mert a sudár szép Aphrodité letepert!
Szerető, szerető
kell ma nekem már!
(Ford.: Radnóti Miklós)
*************************
Gyűlölöm
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
(Ford.: Radnóti Miklós)
*********************
Töredék a halálról
A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon,
fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már,
oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még.
(1-3. sor)
(Ford.: Radnóti Miklós)
***************************
A Thermopülai-i hősökre
Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
(Ford.: Ponori Thewrewk Emil)
****************************
Antigoné, 523
Gyülölni nem, szeretni csak, születtem én…
(Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre)
*************************
Szapphó
Úgy tünik nékem, hogy az istenekkel
egy a férfiú, aki szemben ülhet
véled és édes szavadat közelről
hallja, hogyan szól.
****************************
Nannó
Élni mit ér arany Aphrodité nélkül s mi lehet szép?
Haljak meg, ha nekem gondot okozni se tud
már édes szerelem nyoszolyáján titkos ajándék.
Mert csak az ifjúság gyönge virága gyönyör…
**********************
Éljünk, Lesbia, és
szeressük egymást
és a mord öregek fecsegjenek csak,
**************************
Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.
(Szabó Lőrinc fordítása)
********************************
Áll ércnél maradóbb művem, emelkedett
emlékem, s magasabb, mint a királyi sír,
és sem kapzsi vihar, sem dühös északi
szél nem döntheti már foldre, se számtalan
évek hosszu sora, sem rohanó idő.
*************************************
Thaliarchushoz
Nézd a Soractét, nézd, magas orma hogy
ragyog fehéren! roskad a hó alatt
és nyög az erdő és a fagyban
a folyamok vize mind beállott.
************************
KÖZÉPKOR
Vallomások
Tolle lege
Tolle lege
Vedd föl, olvasd
Vedd föl, olvasd…
***********************
A hársfaágak csendes árnyán
Under den linden
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
(1. vsz.) (Ford: Babits Mihály)
******************************
Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le, évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
(Ford.: Radnóti Miklós)
***********************
((A latin eredeti
Dies irae, dies illa
solvet saeclum in favilla,
teste David cum Sibylla.
Quantus tremor est futurus
quando judex est venturus,
cunta stricte discussurus!
(1-2. versszak))
Babits Mihály fordítása:
Ama nap, a harag napja,
e világot lángba dobja
Dávid és Szibilla mondja.
*********************
Stabat Mater dolorosa
Iuxta crucem lacrimosa
Dum pendebat Filius
Babits Mihály fordítása
Jacopo da Todi himnusza a fájdalmas anyáról
Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.
*************************
Félre, könyvek, doktrinák
hív az édes dáridó!
Kivirult az ifjuság,
szűzi csokrát szedni jó…
*************************
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
**
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
**
Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!"
*******************************
ÁLDOTT A NAP, A HÓ, AZ ÉV
Petrarca
Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek
ama szaka, órája, perce s egyben
a szép ország is, melyben rabja lettem
két szép szeme büvös tekintetének.
Áldottak az első gondok s remények,
melyeknek árán elszerelmesedtem,
s az íj s a nyíl, melytől sebet szereztem,
s a sebek is, melyek szivemben égnek.
Áldottak hangjaim, mik szerteszálltak,
Hölgyem nevét búgván a messzeségben,
s a sóhajok, a könnyek és a vágyak;
s áldott minden lap, melyen megkisértem
dalolni őt; s a gondolat, mi szárnyat
nem kap más senkiért, csupán csak érte.
(Ford.: Sárközi György)
****************************
Francois Villon 1431-1463
A felakasztását váró Villon négysorocskája:
Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült Ponthois mellett.
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
hogy mi a súlya fenekemnek.
Másik fordítás-változat:
Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alattam a piszkos mélybe vész,
méter hosszat lógok egy nyárfaágról, és
nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.
******************************